A jagua, másnéven huito, illetve botanikai neve Genipa americana, egy fa fajta, amely a trópusi erdőkben honos, észak, de főleg dél-amerikában. 30 méter magasra is nőhet, levele ovális-hosszúkás, virága pedig sárgás-fehér és mérsékelten illatos.
Gyümölcse szürkés, vastag héjú, 10-12 cm hosszú, 5-9 cm átmérővel, és az ember számára fogyasztható.
Az éretlen gyümölcsből nyert lé az, ami befogja a bőrt kékes-feketére. Nyersen fogyasztják el a gyümölcsöt, de készülhet belőle ivólé, dzsem, vagy fagylalt. Maga a fa ellenálló, erős, és könnyen megmunkálható: készülhetnek belőle eszközök, lehet vele építkezni, vagy bütorokat készíteni.
A dél-amerikai törzsek nagyon régóta használják az éretlen gyümölcsből nyert levet testfestéshez, illetve rovar riasztáshoz.
Európában azonban csak pár éve ismerik, de azóta népszerűsége egyre csak nő, hiszen egyrészt a bőrön hagyott nyoma nagyon hasonlít az igazi tetoválás színéhez (elköteleződés és fájdalom nélkül) illetve biztonságos és természetes alternatívát kínál azoknak, akiknek esetleg nem tetszene a henna vöröses-barna színe, illetve talán idővel segít majd megszüntetni a “fekete henna” veszélyes használatát (igen, álmodozó vagyok :-D ).
Allergiás reakciót néha okozhat, főleg ha valaki allergiás a bogyós gyümölcsökre, azonban sosem okoz súlyos reakciót mint a "fekete henna", hanem esetleg egy kis bőrpírt és/vagy egy kis viszketést.
Amit én használok, az a jagua por, amit a termesztők készítenek az éretlen gyümölcs levéből, úgynevezett száraz fagyasztással, mivel ugye ha a nyers gyümölcslevet küldenék nedves formában európába, megromlana mire ideérne. Lehet tiszta jagua port is venni (ami nem tartalmaz mást) vagy úgynevezett “pre-mixed” port, amihez már hozzáadtak xantán gumit az optimálisabb állag elérése érdekében, illetve egy kis cukrot, hogy tapadjon a bőrhöz, akárcsak a hennapaszta esetében. A színtiszta port jobban szeretem használni hennapasztába keverve , az így kapott keveréket hengua-ként szoktuk emlegetni, és mindenféle érdekes árnyalatot lehet elérni a vöröses barnától a sötét kékig, és a kettő között megtalálható sokféle árnyalaton keresztül. Előkevert por használata esetén, már csak annyi dolgom van, hogy illőolajat adjak hozzá (az erős szín elérése érdekében) ami lehet eukaliptusz vagy cajeput illőolaj és annyi vízet, hogy számomra megfelelő állagot érhessek el, amivel szépen tudok dolgozni. Az ezután kapott gélt nem kell sokáig állni hagyni mint a hennapasztát, hanem kb negyedóra elteltével, ha látom, hogy már egyáltalán nem szemcsés, már betölthető tölcsérbe, akárcsak a hennapaszta. Mindig frissen keverem be a jagua gélt, ha esetleg túl sokat csináltam, akkor fagyasztóban tárolható.
A megfestett jaguát elég 1-4 órán keresztül hagyni a bőrön, majd a hennával ellentétben, nem ledörzsölni kell a bőrről, hanem alaposan le kell mosni szappanos vízzel, amíg azt nem érezzük, hogy már egyáltalán nem zselés a bőr. Miután lemostuk, nem szabad megijedni, mert először nagyon halvány, zöldes-szürkés színe lesz, és csak másnapra éri el az érett, sötét kék színét. (azonban ha tenyérre vagy kézfejre van festve a minta, előfordulhat, hogy lemosás után máris kék, de még sötétedni fog, annál is jobban)
